Transzmutáció

Nem volt könnyű gyermekkora, a fizikai és nem fizikai bántalmazások rendszeresek voltak. Gyermekként az élete a szüleitől függött, ezért megtanulta, hogyan kell viselkedni, hogyan kell érezni, mert a külvilág felé egy boldog család képét kellett mutatniuk. A benne égő eleven GYŰLÖLETet pedig mélyen eltemette magában.

Az önismeret rögös útján évek kellettek ahhoz, hogy felismerje és feldolgozza azt, hogy gyakran nem úgy reagál történésekre, mint azt valójában szeretné (mosolyog, miközben szóval bántják, vagy megalázkodik, miközben legszívesebben harcolna stb.).

Eljött az ideje, hogy a benne lévő gyűlölet napfényre kerüljön. Nem értette. Sokáig csak nézegette, ismerkedett vele. Hogy lehet az, hogy évtizedekig élt benne a tudta nélkül? Kilenc hónap telt el, mire eljutott odáig, hogy a nagy bírálatfeloldó karmaoldó gyakorlatot elvégezze. Először átadta magát a gyerekkori emlékeknek, teljes testét rázta a zokogás, amin csak azzal tudott úrrá lenni, hogy emlékeztette magát, ez már elmúlt, vége van. Szörnyen fájt neki, égette és cselekedni akart…. Abban a pillanatban minden vágya az volt, hogy megölje…, de mégsem, a halál túl könnyű lett volna a szenvedései okozójának… kínozni akarta, hogy élje át azt a szenvedést, amin ő is keresztül ment… Felé fordult… És meglepve tapasztalta, hogy szenvedéseinek okozója nem érti meg őt, csak mosolyog és ingatja a fejét… Tettre kész karjai lehullottak… MEGÉRTETTE, hogy ez KARMA.

A létközben megbeszélték, hogy jelen életének gyermekkorában szenvedni fog és a másik pedig segíteni fog neki abban, hogy a testi és lelki szenvedés valóban megtörténhessen, és szenvedései által lesz lehetősége a megbocsátást kérni és felszabadulni korábbi tetteinek súlya alól.

Azonban a földi élet színpadán annyira beleélték magukat szerepeikbe, hogy megfeledkeztek korábbi egyezségükről. Igazából ebből a szemszögből nézve a szenvedéseinek okozója áldozatot hozott érte, és vállalta annak kockázatát, ha ő a gyűlöletben marad, akkor magával rántja további életek esetleges sorozatába. Ő azonban bízott benne, hogy fel fogja szabadítani és lehetőséget biztosított neki a vezeklésre. Voltak sokan, akiknek korábban ő is hasonló szenvedést okozott és most jött el az ideje, hogy vezekeljen bűneiért és megbocsássanak neki. Azonban nem elég a vezeklés, a csomót fel kell oldani. A megértés és az oldás által végtelen HÁLÁT, SZERETETET És MEGKÖNNYEBBÜLÉSt érzett. A megértés mellékhatásaként megtörtént a MEGBOCSÁTÁS is. Fontos, hogy a megbocsátást ebben az esetben nem kell akarni, mindössze mellékhatás, hiszen miért is haragudna valakire, aki az ő érdekében cselekedett?

Egy karmikus kör ezennel lezárult.